A Mulligan manuálterápia főként ortopédiai, mechanikai panaszok kezelésénél alkalmazott fájdalommentes, manuálterápiás mobilizációs technika, ami aktív mozgással van kombinálva. A módszert egy új-zélandi gyógytornász-manuálterapeuta, Brian Mulligan dolgozta ki, amit már az 1980-as évek óta világszerte sikeresen oktatnak és alkalmaznak. Alapelve jól összegezhető az angol PILL mozaikszóval: painfree, instant change and longlasting result, vagyis fájdalommentes (technika), azonnali változás és hosszantartó eredmény.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A kezelés során minden páciensnél azt a fogást kell keresni és alkalmazni, amely az alapvetően fájdalmas mozgásban azonnali változást eredményez. A változásnak már az első ismétlés alatt jelentősnek kell lennie, akár el kell érnie a teljes fájdalomcsökkenést is.
A terápia alapelvei teljesülnek: biztosítva lesz a fájdalommentesség, az eredményesség és a hosszú távú javulás. A kezelés olyan kutatási eredményeken alapul aminek az eredményességét már vizsgálták és bebizonyították. A kezelés alkalmával a terapeuta kézzel, vagy nagyobb ízületek esetében hevederrel segíti megfelelő helyzetben tartani az ízületet, miközben a páciens a megfelelő aktív mozgást végzi. Ezzel módszerrel a beszűkült, fájdalmas ízületi mozgásokat javíthatjuk, azzal a céllal, hogy az így elért állapot hosszú távon is fennmaradjon a módosító fogás nélkül, és a páciens fájdalommentesen tudjon mozogni önállóan is.
Milyen esetekben alkalmazható a Mulligan-koncepció?
A Mulligan-koncepció számos esetben alkalmazható:
- akut sérülések után jelentkező fájdalom és duzzanatok csökkentésére, beszűkült mozgástartomány növelésére
- kiegészítő eljárásként hatásosnak bizonyul bizonyos krónikus panaszok esetében: ilyen a teniszkönyök, a befagyott váll, az elfeküdt nyak, a fejfájás, a szájzár, a derékfájdalom stb.
- beilleszthető bizonyos neurológiai problémák kezelésébe is, például a stroke utáni rehabilitációnál a váll tartásának korrigálására.
A Mulligan manuálterápia technikái
A Mulligan manuálterápián belül alapvetően két fő technikát különböztetnek meg:
- a végtagokon végzett, mozgással kísért mobilizációt (mobilisation with movement) és
- a csigolyáknál a természetes kisízületi csúsztatást (natural apophyseal glides).
Vegyítik az aktív és passzív technikát: a terapeuta egy olyan neutrális helyzetbe csúsztatja, módosítja az ízületet, amelyben a mozgás panaszmentesen vagy lényegesen kisebb fájdalom kíséretében tud létrejönni. A páciens ezt a fogást megtartva végez olyan aktív mozgást, ami korábban a fájdalmat generálta.
Lényeges, hogy ez a csúsztatás nem jelent diszlokációt, azaza az ízület nem mozdul ki, az eltérés szemmel észrevehetetlen! Mégis, a szervezetnek ez már kellő módosítás ahhoz, hogy a bemeneti ingereket megváltoztassa és ne közvetítsen fájdalomérzetet. A fogás és módosítás leggyakrabban kézzel történik, de előfordul, hogy hevedert vagy tape-et használnak a kívánt hatás vagy hozzáférhetőség elérése érdekében.
A módszertől azonnali változást várnak, ezért minden páciens esetében meg kell keresni azt a megfelelő erősséget, irányt, szöget a mobilizálás során, ami a fájdalommentességhez vezet. A terapeuták mindig a fájdalommentes véghelyzetig dolgoznak, amit fokozatosan ki lehet tolni aktívan, illetve passzívan, rányomással is – a terhelés pedig lehet egyre komplexebb, funkcionálisabb.
A páciens részére akkor adnak házi feladatot, ha meggyőződtek arról, hogy van olyan hatásos technika amit a páciens önállóan is helyesen el tud végezni, azaz a problémás mozgást a tanult módosítással és minőségben, általában naponta többször, 3×10 ismétléssel kell gyakorolni.
A Mulligan manuálterápia lényege
A Mulligan manuálterápia a központi idegrendszer neuroplaszticitásában hoz létre pozitív változást, azaz felülírja a testből az agyba érkező ingereket, valamint az ezekre adott választ is: az agy a módosított helyzetben ugyanarról a mozgásról egy pozitív üzenetet kap és nem vészjelzést, ennek köszönhetően a központból érkező válasz sem a fájdalom lesz, hanem a szabad mozgás.
A bemeneti jelek megváltoztatásával az agy “újraprogramozása” a cél, amit apró csúsztatással, módosítással valamint az izmok, szalagok feszülésének csökkentésével visszanyerhető a normál funkció:
Milyen előnyei vannak a Mulligan manuálterápiának?
Ez a gyakorlatorientált, dinamikus és progresszív terápia főként a páciens funkcionális problémájára koncentrál, tehát nem azt az okot keresi, hogy az ízületen belül (vagy kívül) mivel van a probléma, hanem a szegmensek egészével dolgozik.
Ennek eredményeként így a hatása sem egy bizonyos képletre irányul, hanem minden szövetre együttesen:
- Kijavítja az ízületek pozíciós hibáját.
- Megszünteti a fájdalomtól (és ezáltal a mozgástól) való félelmet.
- Fájdalommentes mozgást biztosít.
- Aktivizálja a pácienst az otthon is végezhető és végzendő feladatokkal, így lehetőség nyílik a páciens felelősség vállalására is.
Mikor nem ajánlott a Mulligan-koncepció alkalmazása?
A Mulligan-koncepció kontraindikált az alábbi esetekben:
- lokális tumor jelenléte,
- bizonyos gyógyszerek szedése
- jelentős csontritkulás,
- hirtelen fellépő fájdalom,
- nyomásérzékenység,
- törés az ízületben,
- mentális, értési, érzékelési probléma,
- nincs fájdalommentes helyzet,
- akut gyulladásos állapotok
Mennyi időt vesz igénybe a terápia és milyen kezelésekkel lehet kombinálni?
A terápia hossza jellemzően 6-12 alkalom, viszont idegi érintettségnél ennél több is lehet. Az eredményeket nagymértékben befolyásolja a probléma jellege, az egyén fizikai állapota és együttműködése, valamint a házi feladat elvégzése is. A specifikus házi feladatok mellé a páciens még kaphat erősítő, nyújtó és idegmobilizációs feladatokat is.
A pozicionálás megtartásában a tape jó segítség lehet, így annak az alkalmazása is szóba kerülhet. A probléma megszüntetéséhez azonban szükség lehet más technikák, pl. a Stecco-módszer alkalmazására is.
forrás: Sherlock Rehab